Sokszor érezzük, hogy tele a fejünk, mégsem írjuk le, ami benne van.

Talán már veled is volt olyan, hogy annyi minden járt az eszedben, hogy már szinte belezsongott. Ez az az állapot, amikor nem is tudod, melyik gondolatoddal vagy feladatoddal is kellene foglalkozni a sok közül és inkább hagyod az egészet a francba. Pedig a legtöbbször tudjuk, hogy a gondolatok és érzések leírása – vagyis az önismereti írás – segítségünkre lenne.

De akkor miért ilyen nehéz egy egyszerű papírt elővenni?

Ebben a cikkben összegyűjtöttem 5+1 okot, amivel én magam is találkoztam munkám során. Megnézzük azt is, hogy mi van ezek mögött valójában.

És tudod mi az érdekes? Hogy a felsoroltak egyike mögött sem a lustaság áll, hanem teljesen hétköznapi gondolatok.

1. „Megjegyzem, nem szükséges leírni.” – Mentális túlterhelés és a gondolatok leírása

Ez az egyik leggyakoribb tévhit.

Valóban rengeteg mindent meg tudunk jegyezni, de vajon mindenre szükség is van? Az agyunk inkább feldolgozó rendszer, mintsem passzív tárolóeszköz. Ezért fordulhat elő, hogy amikor túl sok gondolatot próbálunk fejben tartani, az mentális túlterhelést okozhat.

Kutatások szerint a gondolatok leírása ’kognitív tehermentesítést’ hoz létre – vagyis ilyenkor a papír átveszi a memória egy részét, így az agy felszabadul. Hiszen már nem arra kell koncentrálnod, hogy „El ne felejtsem!”, vagy hogy „Jusson eszembe ez is!”, hanem az aktuális feladatodra tudsz fókuszálni. A teljes figyelem a ’felejtés fenyegetettsége’ nélkül tud így megvalósulni.

2. „Majd akkor írok, ha már tudom, mit akarok leírni.” – Az önismereti írás szerepe

Sokszor azt hisszük, hogy csak akkor érdemes tollat és papírt ragadni, ha már tudjuk, mit akarunk mondani. Pedig a valóság pont fordított:

Az önismereti írás nem a „kész állapotban” zajlik, hanem maga a tisztulási, rendezési folyamat része.
Nem azért írunk, mert világos minden – mert már látjuk és értjük mi zajlik bennünk és körülöttünk -, hanem azért, hogy ez az egész tisztább legyen.

Mert épp ez a fajta írás segít rendszerezni, strukturálni a gondolatokat és értelmet adni az élményeknek.

3. „Nem vagyok jó ebben.” – Az expresszív írás lényege

Ez egy nagyon erős belső fék lehet. Mintha még mindig az iskolában lennél és valaki figyelné, mit írsz…

Itt is megjelenhet a ’valakinek’ megfelelés, pedig igazából ezt csak magadnak készíted. Ebből kifolyólag pont úgy lesz jó, ahogy éppen akkor belőled kikívánkozik.

Az úgynevezett expresszív írásnál nem számít a helyesírás, a stílus vagy a forma. Szabadon, cenzúrázatlanul írhatsz, figyelmen kívül hagyva az iskolában tanult nyelvtani- és illemszabályokat.

Ez az írás érzelmi fókuszú és intuitív. Ilyenkor a legmélyebb gondolatok és legintenzívebb érzelmek kerülhetnek papírra – akár olyanok is, melyekről eddig nem beszéltél, vagy még magadnak sem fogalmaztál meg.

Ezen módszer által nevet adhatsz az érzéseidnek, ráadásul a benned lévő belső nyomást is jelentősen csökkented az adott témával kapcsolatban.

4. „Félek attól, ami kijön.” – Az érzelmek leírása és a szembenézés

Talán ez a legmélyebb ok. És a legkeményebb.

Ez az a pont, ahol már nem a ’papír’ a kérdés, hanem az, hogy mi van, ha tényleg meglátom, ami bennem van?

Amikor leírunk valamit, az valóságosabbá válik. És ezzel már nehezebb nem foglalkozni.

Sokszor inkább fejben tartjuk a gondolatokat, mert ott még el lehet kerülni őket… mert így kevésbé kell velük szembenézni. Ez viszont hosszú távon azt eredményezheti, hogy adott téma vagy esemény kapcsán:

  • nő bennünk a belső feszültség (a stressz),
  • a valós érzelmeink és gondolataink elnyomhatóbbá válnak,
  • így a mentális egészségünk és általános hangulatunk romlásnak indulhat.

Ha innen nézed, akkor a papírral való szembenézés, már nem is annyira félelmetes és szörnyű. Sőt, akár jobb hely is lehet, mint a fejünk.

5. „Nincs rá időm.” – Naplóírás hatása a mindennapokban

Ez inkább érzés, mint valós akadály.

A kutatások szerint már napi 10–20 perc írás is elegendő ahhoz, hogy javuljon a mentális jóllétünk.

Ez lehet akár reggel, ébredés után a napra készülésnél, vagy este, lefekvés előtt a nap átgondolásaként.  De ha nem is rendszeresen műveled az írást, akkor is egy-egy meghatározóbb eseménynél érdemes időt szakítani erre, mert egyszeri 15-20 perc sok felesleges gondolati körtől mentesíthet téged. 

És legyünk őszinték – ha nem is napi szinten, de hetente biztosan – van kb 15 percnyi idő, amit más, kevésbé hasznos tevékenységből erre át tudnák csoportosítani. Feltéve, ha ezzel tényleg szeretnénk foglalkozni. Mert sokszor nem az idő hiányzik, hanem az, hogy megadjuk magunknak erre az engedélyt.

+1 „Túl sokat várok tőle” – A gondolatok tisztázása kis lépésekben

Az írástól – mint önismereti eszköztől -, már a legelején valami ’csodát’ várhatunk.

Azt képzeljük – és így elvárjuk saját magunktól is -, hogy mély felismerésekre kell jutunk már az első alkalommal. Sőt, minden alkalommal ‘valamit’ észre kell vennünk, fel kell tárnunk.

Ettől már az első mondat leírása is nehézzé válik, akár teljesen le is blokkolhat minket.

Sokat könnyíthet rajtad, ha nem az Élet Nagy Kérdéseire kezded el keresni a válaszokat. Nem azt kell megválaszolni, hogy:

„Mi is a boldogság?”, „Merre tart az életem?”,

hanem azt, hogy:

„Ma hogyan éreztem magam?”

„Mit vettem észre a külvilágban?”

„Ezek milyen érzéseket váltottak ki belőlem?”

Ezzel le tudod venni a terhet a saját válladról. Mert nem a nagy válaszok kellenek, hanem az őszinte, kicsi mondatok. Ezek vezethetnek majd el azokhoz a válaszokhoz, melyeket valójában keresel.

Az írás izgalmas módja önmagunk felfedezésének.

Lehet, hogy közben megjelenik a düh, a feszültség, a csalódottság vagy akár a könnyek is. Elsőre ez nagyon szokatlan élmény lehet.

Én magam is átéltem ezeket – és éppen ezért tudom, hogy ezek a pillanatok nem a gyengeséget jelentik, hanem egyfajta belső tisztulást.

Amikor végre kimondódik – vagy leíródik – valami, amit addig magunkban tartottunk, az felszabadító tud lenni. Ilyenkor történik meg igazán a kapcsolódás önmagunkkal.

És igen, ez néha nem könnyű.
Van, amikor egyedül nehéz végigmenni ezen a folyamaton, vagy nehéz értelmezni azt, ami közben felszínre jön.

Ha úgy érzed, jól jönne egy támogató tér, ahol biztonságosan ránézhetsz arra, mi zajlik benned, akkor vedd fel velem a kapcsolatot.
Egy közös folyamat során nem kész válaszokat kapsz, hanem olyan kérdéseket és nézőpontokat, amelyek segítenek tisztábban látni, megérteni a saját működésedet – és megtalálni a saját, belülről jövő válaszaidat.

Az önismereti írás nemcsak egy eszköz, hanem egy út is lehet önmagad felé.

Ha pedig kíváncsi vagy arra is, mi történik akkor, amikor ezek az érzések már nem kapnak teret, és „kitörnek” belőlünk, olvasd el ezt a cikket is:
Miért tör ki belőlünk néha a „szörny”? – amikor az elfojtott érzelmek szót kérnek

Legyen csodálatos napod!
Ildikó