Vannak pillanatok, amikor visszafogod, türtőzteted magad, de legbelül egy teljesen másik „verziódat” vágnád a másikhoz.

Ilyenkor az elfojtott érzelmek lassan gyűlnek, és észrevétlenül növelik benned a belső feszültséget.

Tudod, amikor eljátszol a gondolattal, hogy:

  • jól beolvasol a főnöködnek, és elmondod, mennyire alkalmatlannak tartod,
  • vagy amikor a gyerekkel vitázol, és most te csapnád rá az ajtót,
  • vagy a párod helyett most te aludnál délután, mert igenis neked is jár fél óra pihenés vasárnap ebéd után.

Ismerős?
Talán már te is voltál olyan helyzetben, amikor kikívánkozott volna belőled egy „másik én”.

Miért nyomjuk el az érzéseinket?

Az érzelmek elfojtása sokszor nem tudatos döntés, inkább tanult minta.
Gyerekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy „ne legyél dühös”, „ne panaszkodj”, „légy erős”, „ne vitatkozz”.
Ezek a mondatok jó szándékkal hangzanak el, mégis azt üzenik: bizonyos érzések nem elfogadhatóak, vagy nem minden helyzetben van helyük.

Ezért sokszor inkább magunkat kezdjük el kontrollálni:

„Kár neki mondani, úgysem érti meg.”
„Minden szó falra hányt borsó lenne.”
„Biztosan csak én túlzom el…”

Önmagunk cenzúrázása egy bizonyos pontig rendben is van – hiszen a kontrollálatlan indulat valóban nem segíti a kapcsolatokat.

De ha túl gyakran kell visszafogni magad, ha újra és újra lebeszéled magad arról, hogy kimondj valamit, akkor belső feszültség kezd el felhalmozódni benned. És ez a belső felszültség – ez a te „szörnyed” – előbb-utóbb utat keres magának. És amikor kitör, már nem fog engedélyt kérni.

A benned élő „szörny” valójában segíteni akar

Kezdetben nem is szörny lakik benned, hanem kimondatlan igényeid és vágyaid alakja.

Az elfojtott érzelmek azonban nem tűnnek el attól, hogy nem foglalkozol velük – csak átalakulnak.

Ha nem adsz nekik szavakat, ha nem hallgatod értő fülekkel őket és nem figyelsz rájuk tudatosan, akkor más formában jelennek meg:
– közönyben,
– szarkazmusban,
– kiabálásban,
– vagy csendes elfordulásban.

A „gonosz éned” valójában nem is gonosz. Csak figyelemre vágyik.
Ő a belső jelzőfényed, aki nem rombolni akar, hanem emlékeztetni arra, hogy valami fontos hiányzik … és minél tovább hagyod őt figyelmen kívűl, annál hangosabban próbál majd jelezni.

Hogyan neveld a ’sárkányod’? – 3 önismereti lépés

Az önismeret segít abban, hogy ne az érzelmi kitörések irányítsanak, hanem te tudd őket megfelelően értelmezni és kezelni.
Ennek érdekében érdemes ezt a 3 kérdést megvizsgálni magadban:

1. Nézz rá kíváncsian: Mit üzen ez az érzés?
2. Figyeld meg pontosan, mit érzel: düh, csalódottság, fáradtság, tehetetlenség?
3. Kérdezd meg magadtól: Milyen szükségletem szenved most csorbát?

Ez a folyamat már önmagában csökkenti a belső feszültséget.
Amint megérted, mi zajlik benned, visszaveszed az irányítást az érzelmeid felett.

Így a benned élő „szörny” már nem ellenség lesz többé, hanem utat mutató társ, aki segít tisztábban látni és őszintébben kommunikálni.

Az önismeret és tudatos kommunikáció ereje

Az önismeret és kommunikáció szorosan összefügg. A tudatos kommunikáció nem arról szól, hogy mindig „szépen” beszélünk – hanem arról, hogy hitelesen, mégis kapcsolódva fejezzük ki azt, ami bennünk van.

Az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztése segít felismerni a belső feszültségek gyökerét, és megtanít arra, hogyan öntsük szavakba a valódi szükségleteinket – vádaskodás és robbanás nélkül.

Ha megtanulsz figyelni magadra és a másikra is, a kapcsolataid őszintébbé, mélyebbé és támogatóbbá válnak.
A belső teremtményed pedig lassan átalakul – már nem tombol, hanem vezet.

Találkozz a saját hangoddal

Ha úgy érzed, ideje megtalálni a saját hangodat, és szeretnél eszközöket ahhoz, hogy őszintébben, mégis kapcsolódóan kommunikálj, az önismereti coaching biztonságos teret adhat ehhez.

Jelentkezz egyéni coachingra, és fedezd fel, hogyan válhat a saját teremtményed egy igazi szövetségeseddé.